Ridley Scott 33 évvel ezelőtt legendát teremtett, akkor ismerhettük meg a nyolcadik utast, a Halált. Az Alien sorozattá nőtte ki magát, többek között James Cameron (A bolygó neve: Halál) és David Fincher (A végső megoldás: Halál) alapozta meg ezzel filmes karrierjét.

Ridley Scott hosszú évek óta tervezi, hogy elébe megy a Halálnak, és elmeséli, hogyan született. A Prometheus ugyanakkor egyáltalán nem Alien-függő, aki netán egyszer sem rágta tövig a körmét Ripley iránt izgulva az elmúlt három és fél évtizedben, ugyanúgy borzonghat most is. Talán csak az utolsó néhány másodperc nem csal majd mosolyt az arcára, és nem esik majd le neki a tantusz. Mert a záró képsorokon kívül alig van visszautalás ezekre a filmekre. És ez így van jól. A Prometheus egy új generációnak (is) szól. Nekik Sigourney Weaver már inkább az Avatarból ismerős.

Az alap sztori szerint egy tudósokból álló expedíció az ember földi életének eredetére utaló nyomokat talál. Ezeket követve indulnak kutatóútjukra, mely az univerzum legtávolabbi, legveszélyesebb vidékére vezet. Olyan tájra jutnak, és olyan ellenségekkel kell szembenézniük, amilyenről ember eddig nem is álmodott. Még a rémálmaikban sem.
Egy szörnyű csata vár rájuk: ha alul maradnak, akkor az egész emberiség velük pusztul.

Noomi Rapace és Charlize Theron együttes szerepeltetése Scott zseniális húzása. Mert bár utóbbi szépsége elsőre szembeötlőbb, Rapace isteni színjátékkal csalja magát egyre beljebb a nézők szívébe. Ő hozza be a vallásos vonalat is, amelynek igazi jelentőségét csak a végén értjük meg, hisz magával, a Teremtéssel találjuk magunkat szembe, csak épp nem biztos, hogy úgy, ahogy gondolnánk.

Scott filozofikus utalások egész sorával árasztja el a Prometheust. Teszi mindezt úgy, hogy egyáltalán ne legyen feltűnő és zavaró. Jellemekkel láttat, éreztet évezredes bölcsességeket.

Persze, aki inkább a látványra utazik, és sokkal kevésbé akar „gondolkodni”, elmélyülni a történetben, neki bőven elegendő hátradőlni a kényelmes székben, és élvezni a lenyűgöző 3D-hatást. Aki teheti, IMAX-változatban nézze meg, mert ott még döbbenetesebb az élmény. Amit a rendező megálmodott, kockáról-kockára viszont láthatjuk a vásznon. Nincs egyetlen elhibázott jelenet, mozzanat. Mindennek értelme, és egyszerre lenyűgöző hatása van.

A Prometheus szó szerint legendát teremt, méghozzá egyszerre kettőt: megmutatja egy korábbi sikersorozat eredetét, és elindít egy újat. Mert a vége folytatásért sikolt, szó szerint!