Zseniális szereposztás, harmadjára végre Craignek is jól áll a titkos ügynök szerep, ha pedig van jó rendező, talál magának remek forgatókönyvírókat is, így a jubileumot méltón üli meg James Bond.

Az elejétől a végéig a karosszékbe szegez a legújabb 007-es sztori, amelyben végre nincs felesleges mellékszál, minden fő- és mellékszereplő ideális választás. Főképp, hogy ezúttal James Bond méltó ellenfelet kap Raoul Silva képében. A szuperpandúrból lett fő gonosz szerepét nem is lehetett volna jobb fazonra bízni, mint Javier Bardemre. A spanyol zseni tündököl: mint a bikaviadalok matadora a szegény pára szemébe, oly magabiztos, és pimasz mosollyal néz a kamerába, miközben a nézőknek folyamatos kikacsint: én vagyok itt a vezér, aki minden szálat mozgat. Daniel Craig nyűgére is rájöttünk, azt tudtuk, hogy nem áll jól neki az akcióshős szerep. A fából faragott királyfit smink nélkül simán eljátszani képes brit megkapta, ami jár neki, egy alkohol- és drogfüggő, első látásra lecsúszott 007-est kapunk, akit nemhogy kiírnak, de kinyírnak már az elején a sztoriból, hogy aztán minden eddiginél elemibb erővel robbantson a vásznon (ezt néha jó szokásához híven értsd szó szerint). Metamorfózis a javából, James Bondot miközben múltja kísérti, az egész MI 6 sorsát is a történelme súlyos titkai veszélyeztetik, méghozzá egy olyan ellenség képében, aki még a régi fegyvereken tanult harcolni, de ismeri az újkori hadviselés minden eszközét is, persze, hogy egy kiber bűnözővel akad dolga az egész 007-es részlegnek, ráadásul egy olyannal, aki szintén eme szupertitkos alomból származik.

Bardem és Craig csatája egyszerre drámai és egyszerre akció dús. Főképp, hogy ehhez még Judi Dench is csatlakozik, hisz M még sosem volt ennyire célkeresztben. A Bond-lány szerepét sem olyan valaki kapta végre, akinek nem csak a legveszélyesebb jelenetek felvételénél van szüksége dublőrre, hanem akkor is, amikor egy monológot kell elmondani. Utoljára Halle Berry volt ennyire hatásos, tán nem véletlen, hogy legújabb követője szintúgy színes bőrű, ráadásul Naomie Harris nagyban hasonló karakter, mint Oscar-díjas elődje. A Karib-tenger kalóza varázslónője ezúttal a James Bond rajongókat bűvöli el. Eme remek társaságot Sam Mendes hozta össze, aki az elmúlt évtizedek talán legjobb választása a franchise birtokosaitól a rendezői székbe. Főképp, hogy egy jó direktor filofaxában ott pihennek olyan telefonszámok, amelyek a világ legjobb forgatókönyvíróinál csörögnek ki. John Logan,  Neal Purvis és Robert Wade nélkül ez a film is csak egy lett volna az eddigi 23-ból, így viszont az egyik legjobb lett, ha nem a legjobb.

A Skyfall egyszerre nosztalgikus, ugyanakkor korszakalkotó, sőt, egy fél évszázados korszakot egyben le is záró. Olyan dolgok derülnek ki az 50 esztendeje szeretett ügynökünkről, mint még soha. A legtöbb titokért érdemes elmenni a moziba, de annyit előzetesen elárulhatunk, nem csak a krokodiloknak, a 007-eseknek is van könnye, hogy kikért hullatják, az a Skyfallból kiderül. Ahogy az is, hogyan áll a liberális eszmékkel, és a saját nemével James Bond…