Aczél idegek kellene ahhoz, hogy azt a sok gréczységet,

Melyeket a magyar(i) oldalakon olvas az ember, ép ésszel átvészelje.

Egyik azt merte írni, ha még 10 métert tart a verseny,

Gyurta bizony logó orral a cél előtt elseggel.

Jahh kérem, nem érti, hogy az igazi versenyző felméri a távot,

A neki szánt hosszra koncentrálja erejét, így győzi le a világot.

Hogy is érthetné, hisz nekik nyolc (negyven) év nem volt elég,

De két éve már nagyon tudja a tutit és fújja a nemzetközi lufit.

A másik szerint meg égbekiáltó gennyesség

Olimpiai bajnokból lett államtitkárként a tévéstúdióban

Szurkolni és finoman magyarkodni,

De csak úgy, ahogy az új bajnok is jelezte, ez nem csak egyéni,

Hanem egy ország, sőt 15 milliónyi magyar sikere.

Van egy nevére kissé méltatlan, csak leírva magyar,

Magát a fél ország előtt indexre tevő,

Reggelente a saját maga által termelt epét evő

Aki, persze csupán viccből, visszavenne a dicsből.

Mert szerinte Gyurta nem érdemel oly nagy figyelmet,

Nem úgy az ő munkássága, címeres lett ő is,

Ökörbe szorult kézzel jelzem: méltán lett ő az új mém.

Gondolnám, hogy egy olimpia összehoz,

Legalább négyévente akad két hét,

Amikor a jobb és a bal egyesül,

Kéz a kézben örül, ha a mi fiúnknak világcsúccsal sikerül.

De nem, most már az olimpia is para,

Parasztsággal mocskolják be azt, ami színtiszta arany…

(2012. augusztus 3.)