A sok übermegagiga látványos, ám sok esetben a csihi-puhi, meg a szuperebbnél fantasztikusabb hős értelmezhetetlen kalandjait bemutató filmek sorában egyre nagyobb élményt nyújtanak a hétköznapi emberek életét taglaló, a mindennapok apró csodáit felemelő alkotások.

Ezek közé sorolható a Szerelem, örökség portugál is, amelyben a főhősök, Maria és José Ribeiro 30 éve élnek egy párizsi társasház földszinti lakásában. A Portugáliából emigrált házaspárt és gyerekeiket mindenki nagyon kedveli a környezetükben, Maria megbízható bejárónőként, José pedig szakképzett mesteremberként dolgozik. Szerényen élnek, de megbecsült tagjai a társadalomnak, és bár a gyerekek szinte franciának érzik magukat, a szülők néha még nosztalgiával gondolnak a portugál évekre. Egy nap aztán váratlan gazdagság hullik az ölükbe egy portugál örökség formájában. A hatalmas pénzt érő gazdaságot és borászatot viszont csak akkor kaphatják meg, ha végleg oda is költöznek. És miközben a család gazdagsága és az ezzel járó költözés lehetősége felett igyekszik titokban tipródni, apránként mindenki megtudja a környezetükben költözési szándékukat, és a legkülönfélébb eszközökkel és módszerekkel igyekeznek rávenni a családot a maradásra. A fizetésemelés és jobb munka pedig a legkevesebb, amit a barátok és kollégák ígérnek a meglepett házaspárnak, akiknek egyre nehezebb meghozniuk a kezdetben könnyűnek tűnő döntést.

A film egyszerre csillogtatja meg mindazt, amit a hétköznapok Európájában szeretni lehet. Mert míg a felszínes politikai a fizikai határok eltörlésével valamelyest szabaddá tette a kontinens polgárainak életét, és egyre inkább törekszik az egységbe szervezésre, a központosításra, uniformizálásra, úgy lesz az „utca emberének” egyre inkább fontosabb a származása, identitása. Hőseink is zömmel bevándorlók, akik egy zárt, szinte elszigetelt csoportot alkotnak Párizs szívében. A „helyiekkel” évtizedeken át csak munkájuk kapcsán érintkeztek. Sztereotípiák tucatjaival küzdöttek, sokszor tudatlanul is. Aztán, egy nem várt fordulat – nem csak a fentebb részletezett – egészen más irányba tereli az életüket. Egy pillanat alatt megvilágosodnak, addigi életükre a továbbiakban már inkább kívülről szemlélnek, és ettől igencsak eszmélnek.

A Szerelem, örökség, portugál záró jelenetei a földi paradicsomot vetítik elénk, méghozzá egy olyant, amiből Magyarországon is akad. Csak a globalizált, urbanizált világunkban a saját csodáinkat, értékeinket hajlamosak vagyunk a kommersz tucatkacatok oltárán feláldozni. Ez a film, amellett, hogy végig magával ragadja a nézőt, erre is igyekszik felhívni a figyelmet. Jó lenne, ha minél többen megnéznék, és elérné a célját…

A bejegyzés trackback címe:

https://kalmart.blog.hu/api/trackback/id/tr355427328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása