Fegyverrel barátra
Nem akarok lőni fegyverrel barátra,
Csak azért, mert másmilyen a kabátja.
Békeidőben minél színesebb a viselet,
Annál nagyobb a liberális sikered.
A tömegből kitűnni szinte érdem,
Még ha polgárt is pukkaszt éppen.
Ha laza viselet, véleményednek kikelet, akkor tavasz és nyár,
Bár már ekkor is érződik, hogy ravasz az a nyáj.
A gond ősszel jön az átmeneti kabáttal,
Hirtelen minden liberális másképp kezd beszélni a régi baráttal.
Elsőre csak egy, aztán ezer kiáltja, hogy fegyverbe,
A megannyi jót tevő barát pedig hirtelen átkerül az ellenbe.
Már nagyon is számít, ki milyen kabátot visel,
Mert a liberális saját véleményétől különbözőt el nem visel.
De én nem akarok lőni fegyverrel barátra,
Még akkor se, ha a haza kívánja!
Liberális most légy olyan fennen befogadó,
Fogd fel, hogy a háborúskodás tiltandó.
Mert bár a haza nem kívánja,
Védelméért muszáj lesz fegyverrel visszalőni a barátra,
Szomorúan nézve, ahogy véres lesz a kabátja.
Akkor már késő rájönnie, ez a háború nem a sajátja.
Idegen náció, messziről nácizó, semmi ráció,
Verbális béklyó, nem tudja senki, mire jó.
Elvakít, embert embernek farkasává tesz,
Szabadságot kiált, miközben szándékosan kirekeszt.
De én még szavakkal sem akarok lőni barátra,
Nemhogy fegyverrel támadni csak azért, mert más a kabátja.
Bizonyítsuk be, hogy magyar magyarnak a barátja!
Akinek nem inge, ne vegye magára!
K.T Zelenay
(2014. 12. 15.)