Lehet lakóhelye napló, telefon, vagy csupán fejben tartott,

Mindenütt ő a szabályok mindenhatója, a káosz reciproka,

A világot a pontosság Mekkájává varázsolója, a rend elsőszámú oka.

Van több foka, a precíztől az elnagyoltig, mind vezet valahova.

Mégis, az ember alapvetően rendetlen,

A pontosságot zsigerből nem tiszteli,

A lopott csóknál csak az elcsalt idő édesebb,

Amikor tudod, érzed, hogy már menni, tenni kellene,

Jó kéjes érzéssel dacolni jó a rációval,

„összebújósat” játszani a takaróval

Reggelente élni a másodpercekig tartó, mindennapi vakációval.

A pillanatok hamar összeállnak, percekké, órákká válnak,

Súlyos késések képében a sorsnak kiszolgáltatnak.

Aki egyszer megcsúszik, már nem navigál, csak korrigál.

Nincs annál rosszabb, amikor szorít az idő.

Előbb-utóbb a torkodat markolássza a lelkiismeret.

Gombóccal élni lehet, de minek, lelked sajátja a rothadás,

Ha azt veszed észre, hogy az életed egy merő rohanás.

A késésekért általában másokat okolsz,

Pedig a vállalásokat te teszed, ha van eszed,

Az életedet okosan szervezed, és imádni fog minden szervezet.

Van azonban egy utolsó határidő,

A Nagy Könyvben mindenkire személyre szabott.

Odázhatod, vagy közelebb hozhatod,

Hogy mikor lesz „ceruzásból végleges,

Azon múlik, hogyan figyeltél a többire.

Erről lekésni nem lehet, mert a Halál pontos…

(2012. október 4.)