Frank Coraci egyelőre nem tömte tele alkotásaival a minden idők legjobb filmjei toplistát A maflás is beállt az általa elindított sorba, de annak mindenképp az élére.

A gondozoo, a Távkapcs, vagy éppen a 80 nap alatt a Föld körül mindegyike inkább az Arany Málna díjra hajtott, sem mint a fentebb jelzett érdemre. Nem érdemtelenül, de A maflás sokat dob a saját átlagán, sőt, már-már osztályt vált vele. Ne számítsunk túl nagy durranásra, de kellően pátoszos ahhoz, hogy az egyébként már ismert poénok többségén is tudjunk kacagni.

A néhány eredeti ötlet pedig Coraci „élete művéve” varázsolja A maflást:

Egy középiskolai fizika tanár, hogy megmentse iskoláját a teljes csődtől - és gyönyörű kolléganőjét a kirúgástól -, úgy dönt, hogy ketrecharcosként szerzi meg a szükséges pénzt.

A rendező mindenek előtt végre ügyesen választott szereplőket, Adam Sandlernek például csak az íróasztalt íratta ki a kellékesek által, így producerként csak a kamera másik oldalán poénkodott, azon, amit ezúttal mi nézők (szerencsére) nem láthattunk. Helyette viszont leszerződtette Salma Hayeket, aki 46 évesen is szuperszexi bombázót alakít, méghozzá tökéletes természetességgel. Ha nem lennének extra természeti adottságai úgy mellesleg, azt is mondhatnánk, lassan Demi Moore ikertesójává válik. Persze, azzal a különbséggel, hogy míg Bruce Willis exe inkább botrányai miatt kerül mostanában címlapra, Salma sorra kapja a jobbnál-jobb szerepeket. Alig egy hónapja mutatták be a hazai mozik a Vadállatok című filmjét, amelyben egy egészen más oldalát mutathatja meg.

Ez a sokszínűség ugyan nem mondható el Kevin Jamesről, erre bizonyíték, hogy ő már A gondozoo-ban is együtt dolgozott Coracival. Adott egy az adoniszi alkat reciprokával bíró, színészi képességeit tekintve nem túl acélos „pláza ásza” színész, akinek általában a blőd vígjátékszerepek jutottak. Ezúttal azonban drámát, érzelmeket is kellett vinnie a játékába, és vagy azért, mert maga írta a sztorit, vagy mert lassan 50 évesen megérik a színészi játékra, egész hitelesre sikeredett az alakítása.

A jóleső pofon kategória, mert tudjuk, hogy semmi különleges, de néha jó bambán bámulni a szemüregünkön át, elengedve magunkat kacagni az egyszerű poénokon. Soha fájdalmasabb maflást nem kívánok filmes élmény gyanánt…