David Mitchell regénye lenyűgözte a világot, Tom Tykwer, Andy Wachowski és Lana Wachowski pedig még tovább álmodta ezt a képzeletbeli világot.

Az eleve elrendeltetés, a predesztináció, a lélekvándorlás, a minden életnek van egy nemes célja. Mind-mind az emberiséget már évszázadok óta foglalkoztató közhelyek, pont ezért nehéz ezt a témát újszerűen megközelíteni. Mitchellnek könyvével sikerült, a három rendező pedig jól adaptálta mindazt, amit olvasott, képzelőerejük kibontotta a sztorit, és zseniálisan festette a vászonra. Ehhez persze kellettek a producerek is, akik nem sajnálták a legjobb színészeket összegyűjteni a Felhőatlaszthoz. Két Oscar-díjas színészé a főszerep, nem csodálkoznánk, ha Tom Hanks és Halle Berry neve ismét ott szerepelne az Aranyszobrocskára várományosok listáján. Igaz, ez csak akkor lehet teljes elismerés, ha a maszkmestereket is díjazzák, mert az érdem közös. Illetve jár majd a taps a mellékszereplőknek is, Hugh Grant, Susan Sarandon, Ben Whishaw, Keith David, James D´Arcy vagy épp Hugo Weaving  neve akár önállóan is húzóerő lenne, de együtt olyan hatással bírnak, hogy a film kihagyása lehetetlen minden mozirajongó számára.

Néhány mondatban leírni mindazt, amit a Felhőatlasz nyújt, lehetetlen. A sztori röviden mit sem árul el arról az összetett gondolatvilágról, amely az eredeti szerző fejéből kipattant:

hogyan hatnak egymásra az emberi életek, a tettek és azok következményei a múltból kiindulva a jelenen át egészen a jövőig? Minden mindennel összefügg? Akció, rejtély és romantika szövi át a történetet, melyben egy gyilkos hőssé alakul át, egy egyszerű jótett pedig forradalmat inspirál a távoli jövőben.

A vizualitás minden eszközét kihasználja a Felhőatlasz, ugyanakkor nem véletlenül említettük a maszkmestereket, akik a legősibb” vizuális trükkök tudói. Hisz már az ókorban is álarcot viseltek a színészek, hogy a szerepükhöz legideálisabb arcot ölthessék magukra. Azóta persze tökéletesedett a technika, álarcból maszk lett, méghozzá néha olyan, hogy az anyja sem ismer rá elsőre az adott szereplőre. Nem véletlen, hogy a film stáblistája egyben összefoglalója is a sok-sok megszemélyesített alakoknak, amelyek egy-egy színészhez köthetőek. De ne higgyük, hogy nélkülük ez ment volna, mindegyikükhöz tökéletes belsőt is kölcsönöztek, így lett kerek egész a Felhőatlasz. Tipikusan az a film, amelyet érdemes többször is megnézni. Hisz nem elég azt követni, melyik színész épp kit játszik az adott színen, az idősíkok változását értelmezni, mindezek tetejébe a kerettörténet azonos, bármely korban is járjunk. Olyan összetett alkotás, amelyhez talán nem dőreség Madách Imre, Az ember tragédiáját hasonlítani, ahol szintén több koron, több színen át követhetjük végig az emberiség sorsát. A Felhőatlasz talán nem ennyire összetett, és inkább a végítéletre koncentrál, de aki nagyon figyel, a fő üzenetet megtalálja benne…