Vannak történetek, amelyek filmmért kiáltanak, a Pi élete bár ilyen, mégis nagyon merész vállalkozás volt mozira adaptálni. Kétség nem fér hozzá, Yann Martel csodálatos művéhez sokkal méltóbb rendezőt nem találhatott volna Ang Lee személyében.

Napjaink talán leghíresebb kanadai írója alig tíz éve írta meg a Booker-díjat kiérdemelt regényét, és máris a filmtörténet részévé vált. A Pi élete kultikus darab lesz. A Túl a barátságon Oscar-díjas rendezője a tőle megszokott módon „nyúlt hozzá” a történethez. A lehető legtökéletesebben próbált úgy hű maradni, hogy közben saját gondolatait is hozzáadta.

Suraj Sharma személyében egy elsőfilmes, indiai színészt választott a főszerepre. Ezzel pedig tovább segítette a nézőket abban, hogy aki netán nem olvasta a könyvet, őt se ragadja el az ismert arcok kavalkádja, hanem álmodjon együtt az alkotókkal. Rohanó világunkban egyre kevesebbet olvasunk, de talán most azoknak sincs mit sajnálni, akik „csak” a film segítségével találkoznak ezzel a hihetetlen utazás történetével. Lee ugyanis mesterien álmodta meg helyettünk is ezt a világot.

A rövid sztori: egy különös indiai kamasz fiú, Pi - aki egyszerre hindi, keresztény és mohamedán - mesés megpróbáltatásait beszéli el: a srác egyebek közt 200 napot tölt a tengeren hánykódva egy mentőcsónakban együtt egy zebrával, egy orángutánnal és egy bengáli tigrissel.

Ha egy két órás film egyik legfontosabb helyszíne egy, a végtelen óceán közepén hánykolódó mentőcsónak, akkor oda bizony zseni rendező kell. Mert lehet az útitárs bármilyen vadállat, lecsaphat a természet összes létező elemi ereje egyszerre hősünkre, ahhoz, hogy ez ne legyen unalmas, Ang Lee a megoldás. Jelentem, egyetlen percre nem volt az. Pont annyiszor lassította le a történet folyását, ahányszor szükség volt arra, hogy kicsinyes, rohanó világunkból kirántson minket, hogy aztán a vásznon is gyorsan felpörgő eseményekkel rádöbbentsen minket: az élet sokkal többet ér annál, mint sem, hogy elfecséreljük a mindennapok kicsinyes acsarkodásaiban.

Bár a világ talán összes közhelyét is fel lehetne sorolni a Pi élete kapcsán, mint család, szeretet, barátság, az élet rendje, az örök igazságok, de mégse közhelyes egyetlen pillanatra sem. A Pi élete kötelező, az időzítés pedig nem is lehetne jobb: mert egy szebb, új világ képe körvonalazódik benne: ott, ahol az értékek egész mást jelentenek, mint holmi anyagi javak…

Újraírja mindazt, amit az életről gondolunk!