Volt kor, amikor tagadták, megszentségtelenítették.

Hófehér tisztaságát holmi gúnynévvel szürkítették.

Tagadták az Istent, ugyanúgy gyermeke születését.

Pogányságuknál csak tudatlanságuk volt mélyebb.

Emiatt lett Szent Karácsonyból Fenyőfa ünnep.

Jézuska helyett meg jött a Gyed Moróz, magyarul Télapó.

Szerencsére a házakba nem tört be az agitáció.

A szeretet és a család ünnepét el nem vehették.

Bár a népek a Csendes éjt félve énekelték.

Mert volt, akit a szomszédjai feljelentették.

Ahogy az I. Világégés közepette a Szerémségben,

Úgy itthon sem dúlt harc a lelki szegénységben,

Ezen a szent napon egyetlen vércsepp sem látszott a havon.

Még az Andrássy 60-ban sem dolgoztak a verőlegények.

A rabokkal, ha csak egy estére is, de meghitten lettek testvérek.

Ezen az éjjelen frász helyett ajándékot hozott a csengő.

Még akkor is, amikor forintra váltott a pengő.

Az értéket akkor még nem a mérték jelentette.

Szalon helyett csak kocka lehetett a cukor a sztaniolban.

Már az ünnep volt, ha netán hús is lehetett a vacsorában.

Átkosnak hívjuk, még ha a végére meg is enyhült.

Előbb a Mikulás, aztán Jézus az ünnepi körbe ismét bekerült.

Már nem titkon, hanem vígan ünnepelhetett a magyar.

Karácsonyi akcióktól, olcsó ajándékoktól volt vidám a barakk.

Isten háza is kinyílhatott, titokban már kondulhatott éjfélkor a harang.

Negyven év nagy idő, agymosásra egy generációnak bőven elég.

Huszonöt év már több mint a fele, mégse olyan semmi, mint réges-rég.

A Karácsony már nem a családoké, hanem a kereskedelmi láncoké.

Egymást tapossuk, hogy ajándékok után kajtassunk.

Legszentebb ünnepünk vásárlási versennyé silányult.

A halvány reménysugár egy rém képében érkezett.

Még akkor is, ha ehhez a válság nevű katarzis kellett.

A családoknak ismét öröm, ha együtt lehetnek.

A szeretetet egyre kevésbé pénzben mérik.

Az emberek elsősorban a békét, nyugalmat kérik.

Mert ünnepelnek ám a barikád mindkét oldalán, csakúgy, mint 1914-ben.

Ha valaki eltolná a szekeret, rajta az országot megosztó emberekkel,

Bízvást látnánk a világot kerekebbnek, a vitákból pedig megoldások kerekednek.

Ajkunkat hagyja el tehát minden nap imádság, ne legyen a béke kiváltság,

Mert akkor lesz ismét Szent a Karácsony, és minden ember a barátunk.

2012. december 24.