Egy hely, ahol a talpad alatt pihen a történelem.
Békés álmából ébredve a letűnt kor maradványa
Mint a reggel ébredő ember, néhol kinyúl földi paplanja alól.
Álmos tekintettel mered az őt bámulókra.
Tán nem is érti, mire ez a nagy kíváncsiság.

Naponta tízezrek tapossák megkövesedett csontjait.
Ahogy az emberek talpa rajta koppan, a kőszíve megdobban.
Tudja, érzi, ezredéves léte, néhol szenvedése nem volt hiába.
Az emlékező utókor sírjának legszebb virága.
Mert így marad fent örökké egykoron virágzó világa.

Róma az örök város, egyetlen pontja sem korhatáros.
Értéke a világ egyetlen pontjával nem hatályos.
Alfától az Omegáig, a kicsitől a gigantikusig, mindent átölel.
Szívélyesen fogad, azonnal rómainak érezheted magad.
Ölelése könnyed, nem csoda hát, ha néhol elered a könnyed.

Sírni csak örömödben szabad. Itt érezheted igazán, hogy a lelked szabad.
Néha eláll minden szavad, máskor meg önkéntelenül is ajkadra száll az olasz.
Néhány szó, és tiéd minden földi jó.
A helyiek szívükbe fogadnak, talán még barátságok is fogannak.
Az ősi nyelv már csak a köveké, felettük olaszul zsibong a nép
Még ha az erekben csörgedező vér továbbra is nagyon latin.

Él és lüktet, zsong hajnaltól napnyugtáig. Éjjel pedig új élet kezdődik:
Dolce Vita, hirdeti az édes élet igéjét az örök város.
Mikor éjfélt üt az óra, még úgy zsibong a tér, hogy a Trevi zúgását is elnyomja.
Néhány lépés onnan, és előtted mered a spanyol lépcső.
Ahol lépned sem kell, hogy magával ragadjon a romantika.
Felkapaszkodva rá, lábad előtt hever a világ divatja, de legyen rajtad bármilyen gönc,
Hogy te is valaki vagy, senki nem vitatja.

Róma egyszerre toleráns, egyszerre gáláns, és hálás.
Ami a helybelieknek merő rohanás, neked az a helyi varázs.
A politika errefelé mindig parázs, de minden nézetnek jut saját garázs, és legfelül egy a ház.
A régi korok fórumaitól nem messze állnak napjaink közterei.
Az élet közhelyei, mint a hazaszeretet, a büszke öntudat
Errefelé nem csupán üres szavalat, mindegyiknek jut elég foganat.

Minden épül valamire, tartja a római mondás.
Az alapokat évszázadok óta erősíti a pápai áldás.
Még ha a Colosseumot egykoron a vér is festette barnásvörösre
Nincs világutazó, aki ne járná a lábát görcsösre
Csak hogy lássa ezt a csodát, amely bizton ott áll örökre.
Homokján ezrek mentek ölre, az agresszió jelét mégsem örökölte.

Ha be akarsz nézni az egyház ablakán, ott van a Vatikán.
Legyél akár katolikus, zsidó, muzulmán vagy anglikán,
A Szent Egyház ajtaja minden vallás előtt nyitva áll.
A hitetlen lelke hittel töltődik, Isten közelsége mindenkire teremtő erővel hat.
Hihetsz a Teremtőben, vagy ateistaként a tudományban
Komoly hitet kapsz, nem csupán bizományban.
Az örök város legszentebb helye örök emlék, amellyel édesebbé válik a földi lét.

Az ámulattól szinte megrészegülve lépkedsz falai közt
Ott, ahol évszázadok óta a néhány kiválasztott a világ sorsáról dönt.
Gyengítenék hatalmát a világi pompával, de nem sikerül ez, csak módjával.
Hatalma már nem fegyverekben, kincsekben mérhető
Sokkal fontosabb ma a világegység és béketeremtő volta.
A pápa tudja, bármiről is szónokolna, nem hiába papolna.
Szavainak erősebb a foganatja, mint bármely világi törvénynek.

Mindenütt jó, de legjobb Róma.
Ha ott jársz, kialakul benned az isteni kromoszóma.
Génjeid újraírják testedet és lelkedet.
Egy életre lehetsz kegyeltje, mert Róma örök
Lerombolhatják újra, de sorsa az öröklét
Így mind szebben újul meg, megőrizve a múlt örökét.
Neked pedig jut egy csodálatos örök emlék.
 
(2012. március 11. – 2012. március 18.)