Elsőre egy friss verset publikáltam, másodjára jöjjön egy glossza, 2006 elejéről (van még néhány, korábban publikált, "még ma is vállalható" Hétköznapi Krapek, ha igény merül fel, azokat is szívesen kiposztolom sorjában):
"Döbbenetes élményben volt részem, a hétvégém egy részét a sznobériára alaposan hajló fiatalok társaságában tölthettem.
Azt nem mondhatnám, hogy nem éreztem jól magam a felettébb trendi helyen, ahol már a belépésnél sejtették velem, nem hétköznapi helyre jövök ám, a szüleimmel egyidős főbeengedő látványától kiindulva. Első ámulatomból fel sem bírtam ocsúdni, hisz öltönyös, felettébb intelligens, cseppet sem „akciós frizurájú”, inkább bedobóknak, mint kidobóknak látszó urak kísértek a tett helyszínére.
Merthogy tévés munkám okán forgatni érkeztem a Hajógyári Szigeten található, modern tánczenei kultúrát éltető, egykoron gyárépületbe, így kijárt nekem, és stábomnak a díszkíséret, és a megkülönböztetett figyelem. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű estém, de hogy ennyire…
A bárpultok mögött még csak valahogy elnéztem az „egyen lányokat”, gondoltam a hasonló öltözet okozza a szemfényvesztést. Ám ahogy eljött az est fénypontja, az Up, majd pedig a Soul II Soul koncert, mint fényre a bogarak, úgy rajzottak be a klónlányok.
Egyformára fújt műcicik, botoxtól duzzadó ajkak, általában szőke, enyhén tépett haj, és ugyanaz a tekintet: mindegy mi lesz, csak gazdagnak tekintsenek minket.
Mielőtt még valaki pártossággal vádolna meg, hölgyolvasóim nyugalom, az urak is legalább ennyire viccesen festettek. Többük magukat olasz maffiózónak álcázván, fél arcukat elfedő óriásszivarok mögül pöfékeltek, mutatván, hogy hétköznapi életükben a hétvége tényleg ünnep, még ha ez szombatra is esik, és a vasárnapot inkább az ágyban, mint a templomban töltik…
Persze azért ne törjünk pálcát a teljes közönség előtt, hisz legalább a fele kifejezetten szimpatikus fiatal volt. A kezekben sehol egy cigi, és a sörös üveg helyett is inkább ásványvizet szorongattak. Még csak nem is azért, mert valamiféle szintetikus hangulatfokozó mellékhatásaként igyekezték volna az elpárologtatott folyadékot pótolni, sokkal inkább, mert körükben a jó magaviselet, és nem a részegség a sikk.
Igaz, emiatt a hangulat sem volt olyan, mint egy rock kocsmában, de bánta a kánya, mert a szolidan mulató lányok látványa feledtette a galérián pöffeszkedő, pöfékelő urak, és keblüktől túl sokat nem látó hölgyek felettébb tanulságos egyvelegét.
Kifelé menet egyik kollégám megkérdezte, hol lehet „ezen típusú lányokat” napközben látni, a válasz felettébb frappáns: sehol, mert vagy egy szolid farmerban nyomják egy butikban, vagy kiskosztümben recepciósként. A „szerencsésebbje” pedig eltartott, tehát szintén butikban tartózkodik, csak a pult másik oldalán, és az ünnepi hétvégére válogatja „fellépő ruháját”… "
(2006. március)
