Régóta érzi úgy a magyar, többször elhúzták már a nótáját.
Szegény balga állhat balra, kacsinthat jobbra, pofon lesz az ára.
Arról szól már rég az ária, hogy a pénz az igazi árja.
Nagy az aranybánya, sóbánya hiánya, de az itteni földnek legalább nincsen párja.
Közvagyon, államtartalék, egy a jelszó: kincs, ami nincs.

23 éve recseg a legtöbb kilincs. Nyitotta már bal kéz, jobb kéz.
Egyik se igazán tudja a másikról, mire és mivel nyitott.
Suttognak itt aktatáskákról, korrumpált államapparátusról.
Ha jobbra állsz, hiszed, hogy balról szól, ha jobbra, akkor meg balról a propaganda.
A köznyelv szerint fejétől bűzlik a hal, már el sem hiszi, amit hall.
A probléma központosított, és nem csak belföldre összpontosított.

Mégsem kelt fel népe ellen az oly sok szent vérével áztatott föld.
Bár lázadnia illene, amikor testének gazdája idegen ruhát ölt.
Míg másutt a nacionalizmus, a hazaszeretet alap érték,
Nálunk erre a hitre a szélsőséges bélyeget kérték.
Nehéz a sorsa annak a nemzetnek, amely múltját nem becsüli
A jelenét eltékozolja, a jövőjét pedig hanyagolja.

Magyar a magyar ellen fordul, Európa meg nem érti
Szívében hogy lehet, hogy ilyen előfordul.
De vigyázni kell, mert nem minden európai, ami annak látszik.
A pénz hatalma mögé bújó néha csak szerepet játszik.
Előbb oszt, aztán megoszt, és néha még fel is oszt.
Észt mindenképp, néha pénzt, de nem adja ingyen.

Kell neki a hatalom és az ország, mindennek megkéri az árát
Még ha nem is találja ennek valódi jogát.
Nem érti, hogy nem lehet olyan az övé, amely már a Miatyánk óta az Istené.
Ahelyett, hogy a helyét keresné, mások helyét veszi el.
Felmerül a gyarmat szó, pedig a gyerek igazi neve a globalizáció.
A titok nyitja meg lehet a lokalizáció.

Nekünk negyven év törzsfejlődés kimaradt. Helyben topogtunk a hamis hitben.
Vidám volt a barakk, azt hittük, magától terem a fán a barack.
Időközben a magyar narancsról is kiderült, inkább citrom, így nem jó levét meginnunk.
A nép kapott már elég kenyeret és cirkuszt, tán lehet, hogy friss gyümölcsre éhezik.
Sokan azt hiszik, hogy ez külföldről érkezik.
Pedig itt terül el alattunk a magyar föld,
Amelyért tengernyi idegen náció már annyi magyart ölt.

Higgyünk önmagunkban, a magyarok Istenében, a népek erejében.
Ne hagyjuk, hogy kihasználjon, elhasználjon minket a globalizáció.
De értékeit használjuk, lokalizáljuk. Fordítsuk le magyarra.
Ne gondoljuk, hogy a két szép szemünkért ad kenyeret a külföld kezünkbe.
Nekik az olcsó földünk és adóparadicsomunk miatt jutottunk eszükbe.

Váltani merni kell, mert változtatni muszáj.
Gyáva népnek nincs jövője, ezt verje bele fejébe az ország legfőbb kútfője.
A magyar nép egységének nincs alternatívája, vele lehet teljes a jövő Európája.
Népünk sokszor volt már vezér, sokan félik nevét ezért.
Gyászos hangulatban, széthúzva nem lesz egység a kezünkben.
Ezért fontos mielőbb rendet tenni az eszünkben.
Mennyünk inkább együtt, kéz a kézben, mint idegen gézben…

(2012. április 1.)