Ezernyi ok, milliónyi sebzett szív, szabad levegőért kapkodó nép,

Dicső korral felérő néhány nap, mely a széhúzókat egységes nemzetté kovácsolta,

Amikor az elnyomottak jajkiáltása isteni erőként manifesztálódva csapott le.

Amikor az igázó szerepet cserélt, üldőzőből üldözötté vált

Percekkel korábbi gőgjét halálfélelemre cserélte, már nem győzelmét, 

csupán menekülését remélte, tudta, lehet körülötte ezer tonnányi fém, 

a puszta kéz is lyukat üt rajta, ha dühöt a hazaszeretet táplálja. 

Egy eltiporni szánt nép jelezte, nagyon is létezik, ha kell együtt lélegzik.

Szegény volt szinte mindenki, mégis tíz napra egy egész nemzet lett gazdaggá,

Amihez elég volt egyetlen szippantás, az elérhető vált szabadság levegőjébe.

Ellenséges golyók tépték az emberek testét, gépfegyverek villogása tette félelmes nappallá az első estét.

Mégis, mindenki ragyogni látta a másnap felkelő Napot, 

Amerre a szem ellátott, álmos tekintetű felkelők éltették ama csodás napot.

Ahogy az embereket a fegyverek,  Buda és Pest gyönyörű utcáit a tankok ágyúi szaggatták cafatokra. Vérrel áztatott porhalom, mégsem ez volt az igazi borzalom.

A nemzet mégsem volt egységes, a tömeggel szemben ott voltak a gaz egyének.

Az ország érdekét nem vizsgálva, rohantak az ellenség karjába. 

Idegen erőkkel rombolták le a szabadság minden eszméjét. 

Ezrek kerültek börtönbe, volt aki inkább önként dugta fejét a tilóba,

Csak ne lássa, hogyan válik az országa ismét rabbá, ahol vére a vérét tapossa.

56 éve volt 56, 56 érv szólt mellette  56-ban, többsége akár ma is visszhangozhatna

És ezernyi egyéb llehet még a borzalmakat megélt fejekben.

Feledni nem szabad, emlékezni kötelező, tisztelegni pedig illendő.

Aki ezen a napon politizál, nem érdemel többet néhány baráti pofonnál.

56 eszméje nem lehet eszköze más hatalomvágyának.

Ha 56 érvet keresünk 56 mellett, rádöbbenünk, 56 éve mind aktuális, 

Ma talán mindennél jobban, mint 1956-ban...