Ha vannak regényhősök, akkor az ellentéteik is léteznek, és minden bizonnyal ők a regényszörnyek. A Sinister valami hasonlót igyekszik elmesélni, megspékelve, hogy a képzelet néha szörnyű valósággá válhat. Vagy mégsem?

Adott az egy(siker)könyves írónk, aki nem tudja eldönteni, élete fő műve volt-e a Véres Kentucky, vagy van még benne több bestseller. Az Ethan Hawke által megszemélyesített főszereplő (se nem hős, se nem szörny, átlagos pacák elsőre) heppje, hogy mindig oda költözik, ahol az aktuálisan írott regénye játszódik. Ezzel csak két gond van, hogy megtörtént bűnesetekről ír, és hogy a családját is magával rángatja. Igen, ez lesz majd az egyik konfliktusforrás, és nem nehéz kitalálni, a fő csavar is erre alapszik.

A filmben utolsó (?) könyvének születését nézhetjük végig. Ahogy lenni szokott, már-már idilli az indító állapot, csak az a néhány rosszalló pillantás, odavetett utalás ne lenne a mellékszereplők részéről. Aztán szép lassan, de biztosan együtt utazunk Hawke karakterével az őrület határán. Nyomozása egyre borzasztóbb dolgokat tár fel, közben meg saját és idegen démonokkal is meg kell küzdenie. Hogy lesz-e a karaktergyilkosság, a végére derül ki.

Ethan-en rengeteg múlik, mivel 70 százalékban ő van a középpontban, így neki kell végigvinni a sztorit. Scott Derrickson rendező mint ha egy kicsit el is feledkezett volna a többiekről, mert a főszereplő női partnere, Juliet Rylance finoman szólva sem a legkeresettebb hollywoodi színésznők egyike. A Sinister óta tudom is már ennek az okát… Sajnos játéka hatással volt Hawke-ra ugyanúgy. Egy rémisztős horror esetén az utolsó öt percben megrémülni, akkor is csak egyetlen pillanatra összerezdülve nem túl költséghatékony. Finoman szólva is elgondolkodtató, hogy a mozijegy ára jó befektetés volt-e. Mert ennyi frász egy Hupikék Törpikék alatt is éri az embert, nem beszélve a Grimm-bármelyikről, amelyek a Sinisterhez képest, még a Fűrészt is tutira felülmúlja.

Akkor meg mi végre? Kérdezhetnénk okkal. Nos, a vége azért elgondolkodtató, és egy nem várt fordulatot hoz. A vége főcím pedig finom utalásokat tesz arra, hogy a filmben megjelenő gonosz után akár a „gugli” segítségével utána is járhatnánk. Így lehetnénk félelem-mítosztanilag okosabbak…