Nagyon vártam már ezt a filmet, ebben a rohanó, értékvesztő, felszínes világban óriási szükség van a mesékre. Leginkább azokra, amelyek nevelnek, terelnek, jobb emberré tesznek. Tolkien csodálatos művei ilyenek.
Peter Jackson A gyűrűk ura trilógia után most előzményeket meséli el három részben. Az első, A hobbit: Váratlan utazás igazán csodálatosra sikeredett. A zseniális rendező ügyelt arra, hogy Tolkien álomvilága a lehető legeredetibb módon kerüljön a vászonra. Ha hozzá is tett, ízlésesen tette, ha a zseniális filológus élne még, maga is elégedetten ülne be a mozikba. Mi pedig gyermeki izgalommal, mert ez a mi mesénk. Egy csodálatos világról játszódik, amely csak elsőre idilli. Hamar kiderül, hogy itt is legalább annyi gonosz, vagy veszély leselkedik ránk, mint a való életben. A hobbitok és a törpök élete meglehetősen kalandos irányt vesz:
Hatvan évvel járunk A Gyűrűk Ura történetének kezdete előtt. A békésen éldegélő Zsákos Bilbó (Martin Freeman) akaratlan kalandba kényszerül: Szürke Gandalf (Ian McKellen) tűnik elő a semmiből, s szervezi be őt egy váratlan utazásba, melynek során tizenhárom törppel és azok legendás vezetőjével, Tölgypajzsos Thorinnal együtt kell visszakövetelniük az elveszett Törp Királyságot, Erebort a rettegett sárkánytól, Smaugtól. Utazásuk temérdek veszélyes földön át vezet, találkoznak koboldokkal, orkokkal, halálos vargokkal, óriáspókokkal, alakváltókkal és mágusokkal. S noha végső céljuk a keletre fekvő Magányos Hegyet övező sivár vidék, előbb ki kell menekülniük a kobold alagutakból, ahol Bilbó találkozik azzal a lénnyel, aki örökre megváltoztatja az életét... Gollammal. Itt, a földalatti tó partján, egyedül Gollammal, a szerény Bilbó nem csak arra jön rá, hogy bátorsága és furfangja még őt magát is meglepi, egyszersmind megszállottjává válik Gollam „drágaszágának”, a titokzatos gyűrűnek, amely kiszámíthatatlan és hasznos tulajdonságokkal bír. Egy kicsiny aranygyűrű, amely egész Középfölde sorsára hatással lesz, és amelyről Bilbó ekkor még semmit sem tud.
A nyitó etap szinte a regény szövegét egy az egyben felhasználva mutatja be a karaktereket, mintegy elindítva a trilógiát, és utólagos iránytűt is adva A gyűrűk ura rajongóinak. A szemünk előtt épülnek fel hőseink jellemei. Az első kaland gigantikus, egyetlen percre sem hagyja lankadni a figyelmet. Aki átengedi magát Tolkien varázsának, csodálatos két és fél órában lesz része. A hobbit 3D-ben élvezhető igazán, így válhatunk mi is a mese résztvevőjévé.
Mondhatni törperős kezdés, a bemutatón a leginkább lehúzó kritika is az volt: „nagyon szépen megcsinálták, bár a sok csatajelenet miatt kicsit unalmas volt”. Való igaz, a játékidő elsőre soknak tűnik, de egy olyan regényt megfilmesíteni, amelynek minden sora eredeti, amihez foghatót csak keveset álmodtak papírra, ott bizony az eredetihez való hűség evidencia. Hiába felszínes, rohanó, értékvesztő a világunk, A hobbit visszaadhat valamit az önbecsülésünkből. Jóra taníthat, mert a bátorság, az összetartás, a bajtársiság örök értékek. Még ha épp kiveszni is látszanak, de ilyen korok már voltak a történelemben, mégis itt vagyunk. Ahogy ott leszünk jövőre, meg 2014-ben is az év végén a mozikban, epekedve várva a két folytatást!
