Kegyetlen nagy közhely, de ennél jobban nem lehetne összefoglalni Richard Gere legújabb filmjének mondanivalóját, amely a heti premierek közül az egyik legjobb, ha az ember gondolkodni is szeret mozizás közben.

A Végzetes hazugságok megmozgatja a fantáziát, mert egyrészről van benne nem is csipetnyi Tőzsdecápák, egy parányi Megszólít az éjszaka, és még vagy tucatnyi, korábban már látott hollywoodi produkció legjobb részeinek esszenciája. Pedig a történet elsőre átlagos:

Robert Miller (Richard Gere) a New York-i befektető-mágnás 60. születésnapját ünnepli - első látásra Ő a mintaképe az üzletben és családi életben egyaránt sikeres amerikai embernek. A színfalak mögött azonban Miller kétségbeesetten próbálja eladni birodalmát egy nagy banknak, mielőtt bárki rájönne, hogy csalással szerezte vagyonát. Egy végzetes hiba kényszerhelyzetbe hozza, és miután egy nyomozó gyanakvását is felkelti, Miller versenyfutásba kezd az idővel és olyan döntés elé kerül, ami még saját, kétes erkölcsének határát is súrolja.

Amitől mindez mégis egyedivé válik, egyrészről Nicolas Jarecki, akinek ez az első komolyabb rendezése, és egyben saját maga jegyzi a forgatókönyvet is, másrészről Richard Gere és Susan Sarandon párosa. Akik nagy valószínűséggel ezerszer átgondolták, hogy egy még nevet nem szerzett direktorra bízzák magukat, hisz ezzel csak ők veszíthettek. De inkább mindenki nyert, Jarecki egy sikerfilmmel debütálhatott a hollywoodi mozirengetegben, a két színészóriás pedig egy abszolút filmes pedigrét javító alakítást. Rég volt ennyire Gere zseniális színészi képességeire kihegyezve egy dráma, és Sarandon számára is hálás volt a neki jutott tulajdonképpeni a női főszerepnek álcázott karakter megformálása.

Jarecki, ahogy említettük, nem csak rendezte, hanem meg is írta a film forgatókönyvét. És milyen jól: ahogy haladunk előre a történetben, úgy csapódunk egyik oldalról a másikba. Mert bár a nyitó képsorokban „főhősünk” elmondja, hogy az életben öt dolog számít igazán: a pénz, pénz, pénz, pénz és a pénz, és egy ideig el is hisszük, hogy igaza van, hogy aztán egy parányi villanásra úgy gondoljuk, na nem, van, amit már anyagiakkal nem lehet elintézni. Ekkor jönnek újabb, egészen váratlan fordulatok. Hogy végül melyik oldalon maradunk, az talán csak rajtunk múlik. A befejezést ugyanis többféleképp is lehet értelmezni. Abban azonban szerintem minden Végzetes hazugságok néző egyet fog érteni, hogy a pénz nem boldogít. Bár ahogy Julia Roberts (igen, Richard Gere egykori partnere…) mondta: még mindig jobb egy limuzinban sírni, mint a villamoson…