Döbbenetes élményt nyújtott az Egyesült állatok. Egyrészről, végre egy animációs film, ami nem a tengerentúlról jött, ráadásképp ez a kivitelezésében egyáltalán nem tükröződött, mondanivalójában pedig klasszisokkal jobb bármilyen heves-jeges hollywoodi szuperprodukciónál.
Lenyűgöző, már-már szinte élethű képi világ, karakteres szereplők (ha lehet ilyet egy rajzolt hős esetén írni), cseppet sem karikatúra, inkább nagyon is gondosan megrajzolt, eltervezett történet. Amihez ráadásul a magyar címadás ezúttal még jobban hozzá is tesz, az eredeti, szabadfordítású címhez képest (Állatok nagygyűlése) ugyanis az Egyesült állatok több mint találó. Elsőre a plakát félrevezető, hihetnénk, hogy napjaink szuperhős egyesítő (lásd: A öt legenda, Fantasztikus négyes) korszakában ez valamiféle ide az összes eddigi animációs kedvencet, és gyűrjük őket egyetlen, innentől szinte biztosan semmitmondó filmbe, arccal a kassza felé jelszóval. De nem, az Egyesült állatok az elejétől a végéig lebilincselő. Komoly üzenetekkel, jól felépített karakterekkel, zseniális történetvezetéssel:
A forró Afrika szavannáin minden állat egyetlen dolgon töri a fejét: vajon hova tűnt az a sok víz? Hiszen évekkel ezelőtt még ott voltak a folyók és patakok, melyek a távoli hegyekből csörgedeztek alá a völgyekbe. Egyre növekvő szomjuk aztán komoly aggodalommá válik, főként mióta az utolsó megmaradt vízlelőhelyet rivális bölény- és orrszarvú csordák őrzik. Így a bátor szurikáta, Billy és legjobb haverja, a jámbor oroszlán, Socrates úgy döntenek: megkeresik a vizet. Billy egyúttal fiának is szeretne imponálni a kalanddal, minden vágya, hogy sarja büszke legyen rá. Útközben találkoznak a gall kakassal, Charlesszal, aki egy szedett-vedett csapatot vezet Afrikába: egy jegesmedve hölgyet, egy kengurut, egy tasmán ördögöt és két galapagosi teknőst. Mivel távoli otthonuk elpusztult, abban reménykednek, hogy új otthonra lelnek az Okavango deltatorkolatánál. Természetesen az ember már ide is betolakodott: az itt épült luxusüdülő vezetője, Smith felhúzatott egy hatalmas gátat, amivel minden vizet saját létesítményhez tud vezetni. Az állatok felháborodásukban konferenciát szerveznek. Angie, a bölcs elefánt mindenkit összehív: kis és nagy állatot egyaránt, hiszen itt az ideje, hogy az állatok visszavágjanak. És amikor hív a természet, akkor bizony menni kell!
Ahogy haladunk előre, és kezdünk egyre jobban szimpatizálni állati voltukban is sokkal emberibb hőseinkkel, akik inkább az embereket tüntetik fel négylábúnak. A vége pedig olyan üzenettel bír, amelyeket talán a gyerekek még nem is érthetik meg. Az őket elkísérő szülőknek viszont kutya kötelességük ezt elmagyarázni nekik!
