Nekem is más, neked is más, mégis ugyanaz.
Ami balról a jobb, jobbról a rossz.
Fordítva ugyanúgy; nem oszt, nem szoroz.
Mindkét oldal öncélúan soroz, az erkölcs meg elporoz.

Poroszos a jó kedv, ha veszít az ellen oldal,
A balga azt hiszi, ettől övé a jobb oldal.
Sírva vígad a magyar, tartja a mondás,
Nem érti, miért baj az örök ellentmondás.

Némely magyar neve világszerte híres,
Ki érti így a magyart, hogy szereti, ha az ellensége torka véres.
Ellenséget leginkább belülről lát,
Idegeneket meg legtöbbször feltétel nélkül imád.

Nem csoda, ha valahonnan létéről azt hiszik, hogy nomád.
Pedig leginkább saját kishitűsége a blokád,
Ha valaki ellent mond neki, máris tüzet okád.
És sosem gondolná hibásnak önmagát.

Míg más országban a hazaszeretet létező fogalom,
Idehaza a magyarkodónak nevezés inkább szidalom.
Hiába volt oly nagy régen a magyar birodalom,
Nem szól arról már más, csak az irodalom.

A magyar nép kicsiny lett lelkében és hitében.
Sokszor hitte, hogy eltaposták még éltében.
De tán vígad egyszer még vidáman a magyar,
És lesz egymásnak barátja bal- és jobb magyar…

(2012. április 2.)