Nem az a nagy tudós, aki folyamatosan beszél, hanem aki már sokat látott.
A tudás tára nem lehet verbális csata tárgya.
Aki szóban erős, és tettekben gyenge, nem sokáig lesz kenyere.
A hibás mégsem ő, hanem átmeneti kenyéradója, túlzott önbizalmának adagolója.

A szájhősök kedvenc harci neme a verbális karate,
Szavaik üres frázisok, mégis, néha nagyot ütnek.
Tőlük fázni mégis sok, mert nem mások ők, mint illúzió árusok.
Az őket hatalomra emelőknek adják el magukat, elkezdve értelmetlen harcukat.

Nekik minden perc küzdelem, a munka csupa gyötrelem.
Életükben nincs szép elem, ismeretlen fogalom számukra a kényelem.
Elemi érdekük a vita, főképp, ha parázs, mert azzal fenntartható a varázs.

De minden csoda száz napig tart, egyszer véget ér a próbaidő.
Eredmény nélkül nincs célba érkezés, a semmiért kapott pénz kevés.
Célok és eredmények híján pedig egyre nehezebb az étkezés.

A verbális karatésok előbb-utóbb éhbérre váltanak.
Főképp, ha főnökük végre náluk jobbat találnak.
Ha a harc helyébe az eredmény lép, máris közelebb a cél.

Szájhősnek lenni nem vidám, mert Damoklész kardja nagyot csap.
A sors minden csalóra lesújt, a lélek pedig nem bír el minden súlyt.
Naponta csalni a munkát, hazudni a tudást nem vidám.
Legyőzni bárkit lehet egy vitán. Háborút nyerni tudás nélkül viszont már ritkán.

Tudni, cselekedni, akarni a sikert már sokkal nehezebb.
Ezért vannak oly kevesen az igazán sikeresek.
Irigyekből viszont akad ezer.
Tizenkettő egy tucat, ezer meg csupa tucat, az életük csupán kacat.

Sikeresnek lenni érdem. Rögös a hozzá vezető út.
Hajtani kell, dolgozni, nem szavakkal bokszolni.
A tudós talán az átlagnál pont ezért hallgatagabb.

Nem csak az tudós, aki lexikonokat ír, új fajokat felfedez, vagy épp a fizika törvényeivel versenyez.
Tudós a mindennapok azon embere, aki naponta tesz valamit a közösbe.
Hittel, lélekkel, szenvedéllyel. Egy életet a vidám, okos ember így él el.

A szájhős sosem fárad, a környezete már annál inkább.
A hétköznapi hősök csak ünnepnapokon nem fáradtak.
Tudásukat csendben élvezik, amikor néhanapján meg-megállnak.
Akkor lesz a világon minden nap ünnep, ha a szájhősök eltűnnek.

(2012. február 11.)