Tegnap még angyal volt, ma már ördög,
Nem érted, mi vezetett ahhoz, hogy így döntött.
Élete inkább volt példa, mint értelmetlenül léha.
Talán ha a szerelemben esett bűnbe néha.

Egész életében családot épített, gyereket nevelt,
Mindenki azt gondolta róla, ki,
Ha ő nem az Isten által kegyelt.
Példakép volt szűk körében, hisz életét nem kifele élte,
Jó híre mégis mindenhová elkísérte.

Egyszer csak jött a kísértés, amely nyilvánvaló,
Hogy csak az ördögtől lehetett való.
Családját szörnyű kegyetlenséggel lemészárolta,
Jó hírnevét egy pillanat alatt a porba alázta.

Környezete csak némán szörnyülködik,
Mindenki azt kérdezi, miféle lélek lakozott benne,
Hová lett az esze, amikor kezet családja ellen emelte.
De senki nem teszi fel a kérdést, ki tette ezt vele.

Mert mindenki csak az embert, a testet látja,
A lélek látása csak kevesek kiváltsága.
Nem csoda, hogy a látó, ha ilyet tapasztal,
Az ördög vesztéért kiált, és nem emberi büntetést magasztal.

A lélek, ha megszállott, már nem önmaga,
Az ember gyarló, a gonosz pedig önző.
Tette számára akkor igazán élvezetes,
Ha egy példás élet felett győzelmeskedhetett.

A megszállott testet könnyen elhagyja,
Ilyenkor a testet az eredeti léleknek visszaadja.
Aki csak ekkor eszmél, mindaz, amit látott, nem rémálom,
Hanem a szörnyű valóság, ördögi rémtett, saját kézzel.

Így lett egy álomszép életből örökké tartó szenvedés,
Mert a gonosz hamar tovább áll, újabb gyengékre vadászva.
Ezért lehet veszélyben minden angyal,
Fontos, hogy álljunk az ördög elé tiszta aggyal.

Az ő terepe a zavaros, a szilárd jellemet nehezen kezdi ki,
A legtöbb angyal életében ott a lemondás, a sanyarú sors.
Isten nem ezt várja az embertől,
Hisz ezért lett legfőbb teremtménye elemében gyarló.

Élj tehát teljes életet, magadat apró bűnökkel kényeztesd.
Szeresd családodat is minden fele barátodat,
Ne csak élj, hanem sok szép pillanatot élj meg,
Inkább legyél gyarló ember, mint szent.
Ha hiszel ebben, az ördög messzire elkerül,
A rossz hírekbe a neved sosem kerül.

 (2012. április 29.)