Azt hiszi a balga, hogy a diplomával együtt jár a világ uralma.
Lopott papírjával képzeli egyéniségét a világ szemszögéből súlyosnak.
Tudása, személyisége annyira súlytalan, hogy ami a földön tartja,
Az csupán a zsebében nehezedő, plagizált szakdolgozat.

Arcátlansága, gőgje, önképe éveken át az ég felé emeli,
Mígnem valaki a valós arcát, énjét fel nem fedi.
A hamis diplomát az egyre csak gyülekező ellen előbb-utóbb megleli.
Ha van benne méltóság, csendben elkúszik balra,
Ha nem, tovább játssza magát és hazudik újból és újból a balga.

Nem értheti, hogy a papír nem érdem, tudást pénzért venni lehetetlen.
Gyakorlat nélkül mit sem ér az elviekben megszerzett ismeret,
A valódi tudás az, amellyel birtokosa a gyakorlatban papír nélkül is el lehet.
Csalni a teljesítményt csak ideig-óráig lehet, mert egyszer jön a kényszer.
Teljesíteni kell, és már csak a produktum számít,
Sokkal kevésbé az orális, mint inkább a materiális.

Ha sok a duma, előbb-utóbb kivet magából a Duma,
Bár sokat látott már a vén Duna, de abban még ő is biztos,
Az élet folyhat normális mederben akkor is, ha nincs diploma.
A plágium súlyos tett, lopni tudást nem lehet.
Aljas tett, világszégyen, ha valaki az érvényesülésért ilyet tett.
Egyetlen útja van a becsapott közegből,
El minél messzebb az igaz emberektől.

 (2012. május 3.)