Nem kell ahhoz különösebb kiegyezés,

Hogy mindenki egyetértsen abban,

Bécsben időzni igazán fennkölt érzés,

Legyél ott egy életre, vagy csak egyetlen napra.

Bécs egy kitérőt bármikor megér.

Lenyűgöz és magába szív a város romantikája,

Érzed, hogy minden ott töltött perc,

Hetekre elegendő energiát ad, a mindennapok erőpróbáira,

A városban való andalgás az élet igenléséhez kell.

Pedig tudod, a magyar sokkal inkább büszke lehetne vívmányaira.

Bécs a világ második legélhetőbb városa,

Aki egyetlen napra is vendége lehetett a sógoroknak,

Az tudja, mindez nem pusztán statisztika.

Közel áll hozzánk, mégis annyira más,

Elsőre nem tudjuk, mi lehet ennek a titka.

Sokadszorra visszatérve döbbenünk rá,

A különbség nem elsősorban a külsőségben rejlik.

A házak megszólalásig hasonlítanak Budapestre,

A történelmünk is több ponton közös,

De akkor mégis, miért lehet Bécs olybá más?

Talán az emberik teszik, de akkor miért ők a labancok?

Kurucos hévvel hiszünk saját felsőbbrendűségünkben,

Pedig az első pofonért elég átlépni a Lajtát,

Bécsben rájössz, a nemzeti öntudat sokat ér, nem csak fabatkát.

Aki osztrák, büszke rá, és fennen hirdeti.

Ideológiát, eszmét teremtett, történelmét tiszteli és ismeri,

Hogy legyen miből meríteni a szürke hétköznapokra,

Nem átallott múltját árura cserélni, és ebből jól megélni.

Mozart neve már nem csak zene füleinknek,

Hanem édes érintés a gyomrunknak, világszerte méltán siker.

Sissi nem csupán egy császárnő és magyar királynő, hanem legenda

Amely a nevét viselő csecsebecseként bárkinek hazavihető.

Ferenc József és a császárok, ma is ugyanakkorra sztárok,

Attól még, hogy nyakukra nőtt a modern kor,

Arrafelé tiszteli – igaz néha kissé furcsán - múltját az utókor.

Vonjunk bátran mérleget, és vegyünk rá nyugodtan mérget,

Nekünk hasonlót teremteni mindmáig nem sikerült.

Talán csak Puskás neve lett termék, külföldre is eladható érték.

A Rákóczi is csak túrós, Stefánia is csak vagdalt,

Jókainak a bableves jutott, Gundel is palacsintává lapult.

Ezek csupán hétköznapi ételnevek, és nem egyebek,

Nincs mögötte marketing, nemzeti hevület,

Határokat átívelő lendület, világpiacot hódító ötletek.

Pedig Mozart a zenében és az ételekben is tán kevésbé alap, mint Liszt,

Mégis egyelőre úgy tűnik, kigolyózta, és csupán majommá vette.

Eljátszva a gondolattal, volnának páran a történelmi almanachból,

Akik neve márkaként is jól csengene, sikerükből akár külföldre is jutna,

Csupán bátorság és elszántság kérdése,

Hogy évek múltán csökkenjen Mozart fölénye,

Netán egy magyar névből fakadt termék kerüljön a világpiacon föléje.

(2012. május 28.)