Nem is lehetne aktuálisabb egy újabb közelgő, vagy már kitört közel-keleti háború idején az Arg-akció premierje. Elgondolkodtat pro és kontra. Segít megérteni néhány dolgot, ugyanakkor nem a politikával foglalkozik, a felszínnel, hanem az ilyen helyzetekben általában ártatlanul, vagy érdemtelenül túlságosan bűnhődő „kisember” oldaláról mutatja be az igaz történeten alapuló sztorit.

Persze mindezt azért kellő pátosszal, hősként beállítva az amerikai szereplőket:

1979. Irán forrong. A Sah elmenekül, az utcákon hatalmas tömeg - a forradalom új, megjósolhatatlan változásokat ígér. November 4-én a feltüzelt tömeg megostromolja az Egyesült Államok teheráni követségét, és túszul ejti az ott dolgozó 52 amerikai diplomatát: az ő sorsuk, hosszú raboskodásuk és a megmentésükre szervezett katonai akció sokáig megtöltötte a világ újságjainak címlapjait.

De valamiről senki nem beszél. A követség feldúlása során hat amerikainak sikerül megszöknie, és elrejtőznie. Ám ők is és az otthoniak is tudják: csupán napok, esetleg órák kérdése, hogy a nyomukra akadjanak, és talán végezzenek velük. Az ellenséges, paranoid országban reménytelen a helyzetük.

A CIA egy „beszivárgási szakértője”, Tony Mendez (Ben Affleck) előáll egy mentőakció tervével. A terv kockázatos és végrehajthatatlan

Mondanánk, hogy Ben Affleck egyedül viszi el az egészet, de akkor nem lenne jó rendező és főszereplő egyben. Éppen ezért duplán ügyelt arra, hogy az általa alakított „főhős” inkább a mellékkarakterek jellemét erősítse, és ne fordítva történjen. Igyekezett kor- és a történethez is hű maradni. Az elején említett pátoszosság is csak nyomelemeiben érzékelhető, mert mindezt kellő iróniával ellensúlyozta, amely leginkább a szereplők párbeszédében köszön vissza.

Az Argó-akció természetesen nem foglal állást politikai kérdésekben. Nem is igyekszik általánosságban sem megértetni, mi történt 30 esztendeje Iránban, és nagyjából mi folyik azóta is abban a térségben. Az utcajeleneteket, a helybeliek ábrázolását inkább arra használja, hogy megmutassa, milyen lehet ez a világ egy ott élő, abban naponta rettegni kényszerülő „idegennek”, akit népe, „fajtája” miatt gyűlölnek, kollektív bűnösnek kikiáltva, nem törődve egyéni tetteivel.

Az Argo-akció segít azt is megértetni, a titkosszolgálat nem egyenlő a James Bond filmekkel. Egy-egy akció általában sokkal izzadtságosabb, mint ahogy azt a 007-es sztorik mesélik. És ami talán ennél is fontosabb, sokkal hétköznapibbak. Legtöbbször szó sincs szuperizmos, szuperkütyükkel felszerelkezett ügynökökről, sokkal inkább köpcös pacákokról, akiknél fejben dől el minden. Az Argo-akciónál is ez történt, persze a terepen ettől még minden másképp történhet, mint ahogy azt elképzelték…